Mondtam már, hogy a peruiak babonásak, de még annál is jobban, mint hittem volna. A cusco-i piacon például simán lefolyhatott volna ez a beszélgetés:
– Mit parancsol?
– Kérek szépen egy kiló rizst, egy üveg bort, és egy lámaembriót.
– Tessék parancsolni.
A szóban forgó szárított lámaembrió a kép közepén látható, egész nagy, és azt mondták, varázsláshoz, boszorkánysághoz kell. De mégis, milyen varázsláshoz? – kérdeztem. Hát olyan mindenféléhez, amit szoktak kérni az emberek. Hogy jöjjön vissza, aki elment, vagy gyógyuljon meg, aki beteg, vagy haljon meg az ellenségem.
Egyébként is volt egy csomó sámánbolt, boszorka-üzlet (”brujitas market”), meg hasonló a városban, kívülről nézve némelyik turistáknak, némelyik helyieknek. Ezek kínálatát már nem mértem fel.
