A gringo sörért megy – mindenki vesztére

Bár ahogy már megírtam, jó előre tudtam kedves Zs. tapasztalatai nyomán, hogy “gringóval nem megyünk vásárolni”, végül különböző okok miatt mégis csatlakoztam egy kis különítményhez, amely egy-két láda sörért indult itt a munkás kerületben, hétköznap, kora este nyolckor. Egy darabig jól mentek a tárgyalások az árakról, én az eladó szeme előtt rejtve maradtam (ezek a kisboltok biztonsági okokból ilyenkor már csak egy vasrácson keresztül az utcára árulnak).

De kiderült, hogy messzebb látnak, mint gondolnánk. Egy szomszédos sötét füstüveg kapucska mögül kijött egy 10-12 éves forma kölyök, és megkérdezte, kit keresek. A lehető legperuiasabban (micsoda szót találtam) próbáltam odavetni, hogy semmit, csak “azokkal vagyok amott”.

A srác elrohant, mint kiderült, megsúgni az anyjának, aki az eladónő volt, hogy

anyám, egy gringo van a kapunkban.

Erre a sörről folyó hosszas alkudozás váratlanul rossz fordulatot vett. Az eddig a vasrácson üvegenként kiadogatott másfél láda jobbféle sör (Cusqueña) meglepő módon visszavándorolt a boltba, ahonnét kiadogattak egy újabb, olcsóbb sorozatot (Pilsen).

Hát ha Peruban jársz, ne feledd:

“gringóval nem megyünk vásárolni”.

Még a kölyök is újra kijött, és szélsebesen elrohant, gondolom riadóztatta a fél kerületet, hogy gringóval tolatnak a kertek alatt. Így más boltokban sem lett volna sok esély tisztességes árképzésre.

Somos muy hormigueros nosotros los peruanos

– összegezte számos sógornőim egyike. Ami kb. annyit tesz, hogy egyféle hangya-mentalitással megpróbálják kitermelni, kipréselni a lehetséges maximumot mindenből, ahol van a láthatáron akár csak egy kis pénzecske is.

Nem hibáztatom őket. Mert sokszor meg nincsen

semmi.

(Magyarországon eddig egy helyen láttam perui Cusqueña sört, az egyetlen perui étteremben a Ráday utcában. Finom, de elég drága dolog.)