Nagyon idős volt és nagyon szerencsétlennek nézett ki. Nem olyan árusnak, aki csak megjátssza, hogy többet keressen. Egy félreeső járdán ült Cusco-ban, nem a centrumban. Két kis csomag cukorkát vettünk tőle egy solért (74 forint). A feleségem hiába beszélt hozzá, csak annyit mondott kecsuául, hogy nem érti. Érdeklődtem, hogy ő most tényleg nem beszél, vagy esetleg csak nem akar? A nejem szerint tényleg nem.
(A kép ezúttal csak illusztráció)
Sokat vásároltunk utcai árusoktól. Nehezítés, hogy a páromat gyakran a nagymamájára vagy saját ifjúkorára emlékeztetik.
Az epres, lágy, frutti-szerű cukorka pedig zseniálisan finom.
