Közel 30 évig féltem, vagy inkább rettegtem a repüléstől, és ebből vagy tíz évig nem is ültem fel egyre sem. (A kiváltó okok között lehetett egy durvább vihar az Atlanti-óceán felett, és egy másik viszontagságos repülés ide a közelbe, Münchenbe egy propelleres ősi géppel. De lehet, hogy valami egészen más, pszichológiai oka volt.)
🌬️🍃🍃
Az utóbbi 15 évben mégis sokszor repülőre ültem, csak Európán belül, de mindig úgy, hogy alkohollal próbáltam elnyomni a félelmet. Mégis néha a pánik szélén éreztem magam, és félő volt, hogy egyszer majd nem engednek fel a gépre az ital miatt.
Most mégis sikerült szépen, jelentős, de elviselhető szorongásokkal átvészelnem az utat. (Eddig négy fel- és leszállást, hátra van még kettő.) Hogyan? Próbáltam először segítséget kérni a háziorvostól, de az berágott ránk valamiért, nem volt túl barátságos. (Hosszú távú pszichoanalízist ajánlgatott, amikor már csak pár hét volt az utazásig.)
Erre mit csinál a magamfajta? Hát rákeres az interneten. Meglepő sikerrel. Elsősorban egy cikk jött be a Medicalnewstoday oldalon, de még pár másik hasonlót is átfutottam. Valahogy sikerült megértenem és magamba önszuggerálnom, hogy a szorongásom túlnyomó részt irracionális, alaptalan, és biztos kibírom én halálfélelem nélkül azt a 2+14 óra repülést Budapest és Lima között. A cikk egyik kulcsmondata számomra:
Try to control things that are within your grasp by eliminating any related sources of stress as much as possible
De az is lehet, hogy egyszerűen jelentősen megnőtt az általános önbizalmam az utóbbi években. Már a két évvel ezelőtti utolsó repülőút alatt is voltak pozitív jelek, akkor is egész jól éreztem magam egy időben (amíg meg nem jött az a fránya turbulencia.🙃 😅 😬).
Hát hurrá. Azért utaskísérőnek nem állok.