Az Avenida F., Lima külvárosában, bár sugárút a neve, csak kicsivel szélesebb a környékbeli utcáknál. Ez is elég kopott és szegényes, bár forgalmasabb és több a bolt.
Itt lakik Tobi 🐶 a járda és az úttest között kialakított mini kertecskében, amely a környéken ritkaság, mert zöld, nem sivatagi színekben hervadozik 🥀. Tulajdonosa ugyanis öntözni szokta. Nem a kutyát, a kertet.
Tobi kutya tulajdonképpen nem látszik érdemesnek arra, hogy az utókornak megőrizzük az emlékét, mivelhogy öreg már, és idejének zömét heverészéssel, kisebb részét csavargással tölti. Vélhetően sok százezer, vagy inkább több millió limai kutyához hasonlóan.
Amiért felfigyeltem rá, az az volt, hogy amikor a piac mellett kujtorgott, feleségem rászólt, hogy Tobi, mit keresel erre? Ekkor jöttem rá, hogy ez a külváros voltaképpen falu. Itt mindenki mindenkit ismer, sőt még egymás kutyuit is megismerik. Egy másik nap meg a sokadik szomszéd csengett be hozzánk, hogy a kutyánk, a Wanka kiszökött az utcára. (Lásd. A didergő kutya.)
De a család gyakran beszél arról, hogy ebben vagy abban az utcában ez meg amaz él-e még, mit csinál a lánya-fia, mi van ezzel vagy azzal a családdal. Falu, na.